A 3. és 4. dinasztia uralta Egyiptomot Kr. e. 2686 és 2181 között. A főváros szintén Memfisz volt, elkezdődött a hatalmas sírboltok, templomok és piramisok építése Szakkara, Giza, Abu-szír és Dahshur környékén. A birodalom politikai és szociális struktúrája fejlődött: összetettebb és stabilabb lett, csúcsán a félisten fáraóval, aki korlátlan világi, katonai és vallási hatalommal bírt, akaratát pedig kifinomult hivatalnoki gépezet vitte keresztül.A szervezés ilyen magas foka párosulva a  Nílus-völgy termékenységével és stabil éghajlatával lehetővé tette a munkaerő-felesleg felhasználását olyan monumentális építményekhez, melyeket említésekor ma leginkább az ősi Egyiptomra asszociálunk: a 4. dinasztia uralkodása alatt Gizánál emelt nagy piramisok: Kheopsz, Kefren és Mükerinosz fáraóké. A vallási tanok egy – a Napra alapozott – rendkívül bonyolult vallási rendszerbe voltak összeszerkesztve, mely egy panteonnyi istenséget tartalmazott az élet és a halál minden aspektusával kapcsolatban. Innentől kezdve Egyiptom is kezdett a korai határain túlterjeszkedni: kereskedő hajókat küldött Punt városába (a mai Szomália) aranyért, rabszolgákért és elefántcsontért valamint az arab félszigetre faanyagért és illatos gyantáért. Megkezdődött az ezüst és a türkiz bányászata a Sínai-félszigeten, délen pedig aranyat nyertek ki Núbia bányáiból
Ajánlja ismerőseinek... |
