Tutankhamon szakácskönyve látott napvilágot Nagy-Britanniában, amelynek szerzõje az ókori egyiptomiak gasztronómiai örömeivel szeretné megismertetni a ma emberét. A kiadvány a Múltat megfõzve (Cooking the Past) címû sorozat elsõ része, amely történelmi adatok alapján próbálja rekonstruálni a régmúlt korok konyhamûvészetét. Tutankhamon szakácskönyvének szerzõje a Dorchesteri múzeum kurátora, Jackie Ridley, aki a kiadványban az ókori Egyiptom és a konyhamûvészet iránti szenvedélyét élte ki, hogy újrateremtse azokat az étkeket, amelyeket a Nílus-menti ország népe háromezer évvel ezelõtt fogyasztott - olvasható a BBC News hírei között. "Az ókori egyiptomiak szerettek enni. Minden az ízekrõl szólt, élvezetbõl ettek" - magyarázta kiadványával kapcsolatban a szerzõ. S noha Tutankhamon korából nem maradtak fenn receptek, a falképeknek köszönhetõen tudható, hogy az egyiptomiak mit ettek az ókorban, s milyen alapanyagokból készítették étkeiket. Az állandó menü kenyérbõl, zöldségekbõl, szárnyasból, valamint sörbõl állt. A tehetõsebbek megengedhették maguknak a sertés-, valamint birkahúst, sör helyett pedig bort iszogattak. Tutankhamon étrendjét az ifjú uralkodó által elejtett vad húsa is színesítette. "Ezek az étkek ízletesek, ám némileg különböztek napjaink konyhamûvészetétõl" - mutatott rá Jackie Ridley. Ismertetése szerint az ókori Egyiptomban igen elterjedt volt a gránátalma, amely különleges ízt adott az ételnek, mintegy összhangba hozva az összetevõket. Az étkek könnyen elkészíthetõk mai alapanyagokból is, így a szakácskönyv segítségével bárki megrendezheti a "fáraók lakomáját". Az ismertetett receptek szerint elkészíthetõ például a nílusi szárnyas gránátalmával is. Az ételhez mindenekelõtt gránátalmamelasz - amely napjainkban már nemcsak a Közel-Keleten kapható -, hús gyanánt kacsa, vagy más szárnyas szükséges. Szükséges még 20 dekagramm apróra vágott dió, egy fej, szintén felaprított hagyma, valamint egy gerezd fokhagyma áttörve. A szükséges alapanyagokhoz tartozik egy kis fahéj, egy evõkanál olívaolaj, valamint egy kávéskanál õrölt koriander, 420 milliliter víz és só. A körethez friss gránátalma, valamint friss koriander szükségeltetik. A szárnyas-darabokat olajon meg kell pirítani, majd eltávolítani az edénybõl. Helyére a hagyma, fahéj, fokhagyma és dió kerül, ezeket szintén pár percig pirítanak, majd hozzáadják a melaszt, s az egészet lassú tûzön felforralják. Ekkor kell a húst visszahelyezni, s elõször fedõ alatt lassú tûzön párolni, majd a fedõt levéve levéve pirítani. A körethez a gránátalmát felvágjuk, a lédús magvakat kiszedjük, s friss koriander hozzáadásával elkészítjük a köretet. Az ételhez pita illik a legjobban.

Egyiptom nem az az ország, ahonnan a vásárló kedvûeknek üres kézzel kell hazajönniük. A turistákra nagy igyekezettel rátukmált bóvlik mellett bõségesen akadnak igazi különlegességek: szõnyegek, kendõk, bõráruk, illatszerek, aranyból, ezüstbõl és alabástromból készült mûtárgyak. És persze ott vannak a mesés közel-keleti fûszerek - kár lenne kihagyni õket. Egy egyiptomi fûszerüzlet már önmagában hatalmas vizuális élvezetet nyújt, és a kereskedõk a kairói al-Halíli bazártól egészen Asszuánig mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a színkavalkád minél csábítóbb legyen. A kosarakra a legritkább esetben írják ki a bennük pompázó fûszer nevét: a kíváncsi vevõ úgysem bírja ki, hogy ne kérdezzen rá, ne szagoljon bele, ne kóstolja meg. Ahogyan a parfümüzletekben végigkenik a potenciális vevõ mindkét alkarját a különbözõ illatszerekkel, ugyanúgy a fûszerboltos is vendége tenyerébe morzsol egy csipetnyit az egyes fûszerekbõl és teákból. Végül az "áldozat" a bódulat küszöbére érkezik, és legszívesebben mindenbõl vásárolna, még ha fogalma sincs arról, mire használná otthon az egzotikus árucikkeket. Az elképesztõen nagy választék szinte kötelezõen választandó eleme a zöld kömény, amelynek friss aromája alaposan feldobja a salátákat - fõleg a káposztaféléket -, de igen finom zöldséglevesekben vagy a nálunk is népszerû, csicseriborsóból készült fasírtban, a falafelben. Egyiptom különbözõ vidékein számtalan sáfrányfajta terem, az egyes tájegységek valósággal versengnek egymással: a legdrágább a sötétvörös núbiai sáfrány, amelyet õrölt és szálas változatban is árulnak. Az apró chilipaprikával csínján bánjunk, mert iszonyatosan erõs. A gyömbért nemes egyszerûséggel "egyiptomi viagra"-ként hirdetik. A roston sütött darált birkahús, a sis kebab elképzelhetetlen a helyi szegfûbors nélkül - ezt keverik a szintén afrodiziákumként számon tartott szerecsendióval és bazsalikommal. Aki pedig egyszer megkóstolja a fekete szezámmagot, többé nem készít görög (vagy török, arab) salátát nélküle - egészen bizsergetõ utóíze van, ha ráharapunk. Ne hagyjuk ki a teákat sem: ezek "minõségellenõrzése" a legkönnyebb, mert a boltosok, fõleg, ha már körvonalazódik az üzlet, szívesen leültetik a vevõt egy csésze forró italra. A fanyar ízû hibiszkusztea, a karkade nemcsak üdít, hanem kifejezetten ajánlott magasvérnyomás-panaszokra. A fehérmályvára emlékeztetõ, csak nyersebb ízû núbiai zöld tea a szívnek tesz jót, míg a leveles mentatea frissítõ hatása különösen akkor érvényesül, ha magát a levelet is elrágjuk. De vigyázat: szóljunk elõre, ha nem kérünk cukrot a teába, mert ellenkezõ esetben az édesítést magától értetõdõnek veszik. Akadnak a fûszerboltokban más kincsek is: szinte mindenütt árulnak szárított lótusznövényt, amely vízbe állítva újra életre kel és kellemes illatot áraszt a lakásban. Rágógumi helyett rágcsálhatunk mélybíbor színû tamarint, ami még az emésztésünket is rendben tartja. A délrõl származó, apró darabokban árult rozsdabarna dom pedig a mézes puszedli ízét juttatja eszünkbe. Nem lesz hiányérzetük a dohányzás keleti mûfaját kedvelõknek sem: számtalan, vízipipába való, pácolt dohányfajta közül válogathatnak.

Nemcsak kultúrával él az ember, ha utazik: Egyiptomban a régészeti kincsek, a misztikus-spirituális élmények, a természeti csodák mellett érdemes ízvadászatra is indulniuk azoknak, akiket még nem tett tönkre a gyorsétkezõk egyenkonyhája, és nyitottak az új ínyencségek befogadására. Ha az ember csak egy-két hetet tölt Egyiptomban, akkor jár a legjobban, ha mindenbõl eszik néhány falatot, különben még elsõ benyomása sem lesz az ország gasztronómiájáról. Európaiak számára furcsa lehet, hogy a helyiek szívesen reggeliznek nagy, csúcsos edényekben fõzött babot lila hagymával és különféle fûszerekkel. A fõtt, darált babból készült, olajban kisütött, szezámmagos kis falatkák is isteniek, és nem rossz a kovásztalan kenyérre, a kemencékben sütött pitákra kenhetõ babpástétom sem. Utóbbi mûfajban a padlizsánból és szezámmagból készült krém viszi a pálmát. Sok étteremben a helyszínen gyúrják a pitát, melynek napjainkban már teljes õrlésû lisztbõl készült, barna változata is ismert. A városok utcáin mindennapos látvány reggel a nagy pitáskosarakat hordó fiú. A Magyarországon megszokottnál könnyebb az egyiptomi, kövön sült palacsinta, de azért nem túlságosan kalóriaszegény, ha a délen honos fekete mézzel, füge-, mangó- vagy datolyalekvárral kenjük meg. Nehéz ellenállni a helyiek reszelt burgonyás pogácsáinak is. Egyiptomban kedveltek a pürévé fõtt zöldséglevesek: az egyik legkellemesebb a batátából (édeskrumpliból), cukkinibõl, sárgarépából és hagymából készülõ változat.A batátát egyébként héjában sütve is kínálják: íze az általunk ismert krumpli és a sütõtök sajátos keveréke. A birkából készült sis kebab és a nyársra fûzött darált bárányhús, a kofta szinte kötelezõ, és a kulináris különlegességekre vágyóknak kár lenne kihagyniuk a padlizsánnal és õszibarackkal párolt báránykolbászt, a tadzsint. A fáraók földjén a vegetáriánusok sem szenvednek hiányt: a grillezett zöldségeknek csodás illatuk és ízük van. Ínycsiklandó csemege a marinírozott padlizsán, a savanyú lencsesaláta és az "egyiptomi töltött káposzta", mely tulajdonképpen káposztába göngyölt fûszeres rizs. A kerek csicseriborsót igen sokféleképpen használják fel: az egyik legfurcsább eledel az a fõtt tészta, melybe csicseriborsót, sült hagymát és lencsét kevernek. A halak roston, savanykásan vagy zöldséges mártással készülnek, a paradicsomos alexandriai tintahal pedig valódi különlegesség. Az egyiptomi asztalról nem hiányozhat a hatalmas, kacér szemû fekete olíva sem, melyet az ételhez kevernek vagy önmagában szolgálnak fel. Desszertnek lehet kérni kiváló spenótos rétest is, de nagyobb becsben tartják az édes-mézes finomságokat, melyeknél a kókusz kiemelt szerepet kap. Ezzel szórják meg például az olajban kisütött zalabiát, miután elõzõleg mézes dióba mártották. Méz vonja be a szivarszerû, almás leveles tésztát is. Ha valaki mindenáron vigyázni akar vonalaira, annak a helyi gyümölcsöskertek két csodáját ajánljuk: a gránátalmát és a guafát. Az elõbbi magja, amelyet már az óegyiptomi Gyönyörûség Dalainak Kezdetében és az Énekek Énekében is megemlítenek, enyhe fanyar ízével kellemesen hûsít és megbolondítja a gyümölcssalátákat. A guafa olyan, mint egy fehér körte, íze viszont félúton van a körte és a mangó között. Rendkívül aromás gyümölcs, ha kitesszük az asztalra, mennyei illata elárasztja a szobát.

Ajánlja ismerõseinek...